•.••♥ SZIASZTOK EZ EGY IGAZI MORNING MUSUME RAJONGÓI HONLAP ♥••.•

Oldalak (menü)

Morning Musume x Tsunku Széria - Yoshizawa Hitomi
Yossi feladta egy régi álmát, hogy történt ez és mi volt ez? Mit tanult ebből a hibából? Volt egy dal, melyet Yossi nem igazi odaadással formált ez az egyik dolog, amit másodszorra másképp csinálna. Mi történt akkor? Yossi szereti a férfias szerepeket, de vannak nőies oldalai is, mindezekről olvashattok ebben az interjúban.

Kérdező (K): Nem tűnik úgy, hogy a meghallgatásod már nagyon régen volt?

Yoshizawa Hitomi (Y): De tényleg, el se hiszem, hogy még nincs 3 éve.

K: Mindig szerettél volna énekes lenni?

Y: A legnagyobb álmom nem ez volt. Hosszú ideig röplabdajátékos sztár szerettem volna lenni.

K: Oh igen. Ugye benne is voltál a röplabdacsapatban?

Y: Röplabdáztam végig az általános iskolában és ajánlották, hogy olyan középiskolába menjek, amely erős ezen a területen. Tehát beiratkoztam egy ilyen iskolába, de körülbelül a második év nyarán (megjegyzés: Japánban az általános iskola 6 év, utána jön a középsuli, tehát a 8. Iskolai évében járt) kiléptem a röplabdacsapatból. Ezután semmilyen új tevékenységbe nem fogtam bele, csak folytattam az átlagos iskolai életem. Azt gondoltam, hogy valami új dolgot mégiscsak kéne csinálnom. Ekkor láttam az ASAYAN meghallgatás reklámját. Azt nem mondanám, hogy soha nem érdekelt az, hogy énekes legyek, de mielőtt kiléptem a röplabdacsapatból ez csak egy másodlagos dolog volt az életemben.

K: Azt mondod, ha nem lépsz ki a röplabdacsapatból akkor talán...

Y: ... soha nem mentem volna el a meghallgatásra.

K: És mért léptél ki a csapatból.

Y: Hát különféle problémák voltak, minek eredményeként több lány otthagyta a csapatot egyszerre és én a távozók között voltam.

K: A 4. Generáció meghallgatása volt ekkor. A Morning Musume nagyon népszerű volt igaz? És úgy nézett ki, hogy számtalan lány majdhogynem profiként ment el a meghallgatásra, állandóan gyakoroltak és az életcéljuk volt, hogy énekesek legyenek. Ilyen erős mezőnyben magabiztosnak kellett hogy legyél, hogy sikert érj el nemde?

Y: Nem ezt nem mondanám. Csak azt gondoltam elmegyek, aztán próba szerencse. Tehát énekeltem egy kazettára melléraktam az önéletrajzom és elküldtem. Nem tudtam merre tudnék venni egy formanyomtatványt az önéletrajzomhoz ezért megkérdeztem anyámat. Azt mondta, hogy kapok a vegyeskereskedésben, tehát lerohantam a vegyeskereskedésbe. (nevet) Igazán soha nem reménykedtem a meghallgatásra való bekerülésre, de igazán jó érzés lett volna ha hallok valami visszajelzést tőlük. Mikor 1 hónap után válaszoltak nagyon meglepődtem. Azt nem mondhatjuk, hogy végig a széken ülve vártam az eredményt, hisz nem lehetett ekkora reményem.

K: Tehát, az hogy válaszoltak, olyan volt, mint ha nyertél volna valami értékes dolgot.

Y: Igen a szüleim azt mondták, ez olyan mintha megnyertük volna a lottót.(nevet)

K: Emlékszel mi történt közvetlen az után, hogy bejelentették, hogy nyertél?

Y: Emlékszem. A többiek nagyon izgatottak voltak, hogy nyertek engem egyedül sokkolt a dolog, nem tudtam annyira boldog lenni valami miatt. (nevet)

K: Megrázott, hogy megnyerted?

Y: Hát boldog voltam hogy győztem, de ez a sok minden, ami egyszerre rám szakadt... Mint, hogy most hogyan tovább. Szép lett volna már akkor megízleni a dolog igazi súlyát, de már elkezdtem azon gondolkodni milyen akadályok gördülnek elém még a jövőben.

K: De képes voltál felfogni, hogy innentől már te is a Morning Musume tagja vagy?

Y: Azt hiszem képes voltam. Ez volt az egyetlen dolog, amiben biztos voltam akkor.

K: Mikor volt az első pillanat mikor már tényleg azt gondoltad, hűha én a Morning Musume része vagyok.

Y: A meghallgatás utáni napon volt a fényképezés az új kislemezünk borítójának. A sminkesek az én sminkemen dolgoztak emlékszem azt gondoltam, hűha 'az ÉN sminkemet csinálják' Ez olyan volt, mint átlépni egy teljesen más világba.

K: Ez olyan dolog volt, amit a Tévékben látunk?

Y: Pontosan, elsőre ez nagyon furcsa érzés.(nevet)

K: És mikor kezdődött az igazi kemény munka szerinted?

Y: Talán mikor elkezdtük tanulni a tánclépéseket az összes Morning Musume számhoz időre a közelgő koncertturné miatt. Mi négyen rengeteg időt töltöttünk a tanárral végigvéve az összes dalt. 3 órát tartott csak az, hogy egy számot megjegyezzünk. Olyan dolgok, amik ma már könnyen mennek, borzasztó nehezek voltak akkor. Aggódtam, hogy tudom-e tartani a lépést. Úgy gondolom az új tagok közül nekem ment a legkevésbé a táncok elsajátítása.

K: Milyen kép alakult ki benned még a csatlakozásod előtt a Morning Musumeről mikor nézted őket a Tv-ben?

Y: Azt gondoltam 'hű, milyen egy eleven csapat.' De természetesen rengeteg pletyka terjedt róluk. Például, ez a tag nem jön ki a többiekkel, nem kedvelik egymást ilyesmik.(nevet) Tehát csodálkoztam, hogy vajon tényleg élvezik azt amit csinálnak?

K: Ez egy meglehetősen általános gondolatmenet.

Y: Tehát kicsit aggódtam, hogy milyen lesz velük együtt dolgozni. És természetesen mindenki jól kijön egymással és tényleg élvezik a dolgot. Talán a Morning Musume érzés belülről másmilyen, mint az a kép, ami kialakult róluk bennem azelőtt.

K: Éreztél olyat, hogy valaki a riválisod lenne a tagok közül?

Y: Az ASAYAN meghallgatáson megkérdezték, hogy ki lenne a riválisom és én azt feleltem Goto Maki, de valójában semmilyen mély jelentése nincs ennek. Csak azért mondtam, mert egyidősek vagyunk. Nagyon jó barátnők lettünk és soha nem volt olyan érzésem, hogy bárkivel rivalizálnék a csapaton belül.

K: Soha nem gondoltad magadban, hogy meg kell találnod azt az utat, hogy megmutasd a karaktered, hogy kiugorj a csoporton belül?

Y: Minél régebben voltam a csapatban annál jobban megértettem mindenki személyiségét. Természetesen mind nagyon különböznek. Ahogy megfigyeltem mindenkinek az önálló viselkedését a talk showkban és egyéb műsorokban lassan kialakult a kép róluk a fejemben, amit használtam ezekben a szituációkban. Azt gondolom, hogy az emberek körülöttünk azok, akik igazán alakítják a személyiségünket. Az emberek reakciói folyamatosan építik a karakterünket.

K: Csodálkoztál a nézők karakteredről kialakult véleményén az elején?

Y: Azt gondolom a rólam kialakult kép az elején nagyban különbözött a mostanitól. Az emberek azt mondták 'csendes, csendes ' és hasonlók(nevet) A való életben természetesen az ellentéte volt ennek. Ez a vélemény talán azért alakult ki, mert nem sokat beszéltem az első tv-s szerepléseimkor.

K: Te és Ishikawa ,mondhatni pont ellentétek vagytok nemde?

Y: Talán igen.

K: Neked eléggé 'férfias' karaktered van míg Ishikawa meglehetősen nőies...

Y: Igen úgy gondolom én viszonylag férfias vagyok és Rika meg nagyon nőies. Gyakran mikor együtt vagyunk az emberek azt mondják hasonlítunk egy párra, fiú és lány. (nevet)

K: Irigyelted valaha Ishikawa nőies megjelenését?

Y: Nem nem soha.(nevet) Beszéltem is erről egy kicsit Rikával nemrég. Talán ha egy osztályba járnánk az iskolában, teljesen különböző együttesekben játszanánk és nem lennénk barátnők.

K: De a nőies tulajdonságaidon kívül te is úgy gondolod, hogy vannak férfias tulajdonságaid is?

Y: Talán igen. Én úgy hiszem mindenkinek vannak mindkettőből. Ha megnézel egy embert, aki különösen férfias közelebbről megismerve felfedezheted a női tulajdonságokat és ennek az ellenkezője is igaz, Így nézve én jobban hasonlítok a többségre nem, mint a különösen nőies Rika.

K: A férfias kép rólad a "Mr. Moonlight ~ ai no big band~" szám után alakult ki. Ebben a számban igazán a Morning Musume közepén álltál, nem gondolod? Ez volt a te nagy kitörésed.

Y: Ez a szám személyesen is megérintett. Nagyon elfoglalt voltam ekkor őrületesen keményen dolgoztam és nem volt időm, hogy tisztán lássam mi folyik. Miután átgondoltam, nagyon boldog voltam hogy sikerült, egyszerűen tűz gyúlt bennem. Nagyon mámorító érzés volt, hogy 'igen megcsináltam'

K: Az érzés, hogy igazán keményen dolgoztál?

Y: Igen, hogy én ezt tényleg meg tudom csinálni! (nevet)

K: Bárhogy is nagyon jól sikerült eljátszanod azt a férfi karaktert.

Y: Hehe. Ha most megnézem a klipet, azt gondolom magamban ' milyen stílusos'(nevet)

K: Csakugyan fantasztikus volt.

Y: Visszanézve a szerintem a frizurám is igen stílusos volt. De akkor nem volt időm ezeken elgondolkodni, csodálom, hogy meg tudtam csinálni.

K: Már az elején el volt döntve, hogy te leszel a főszereplő a dalban?

Y: Mikor megkaptuk a demo kazettát, azt mondtuk, hogy a férfi szereplős részeket Gotonak Abenek és nekem kell játszani, de nem volt ötletünk ki legyen a főszereplő. Végigmentünk a felvételeken anélkül, hogy tudtuk volna kié lesz a főszerep, ez csak később derült ki.

K: Míg a végső változatban a szerep rád lett osztva?

Y: Így van. Felvettük az összes részt anélkül, hogy tudtuk volna kit választanak ki a főszerepre, beleértve a dal közepén lévő lévő beszélgetést is. Meg szerettem volna kérdezni ki mit fog énekelni, de csak ilyen lerázó válaszokat kaptam, hogy ’Yoshizawa majd megtudod ha befejeztük. Ha minden jól fog menni kapni fogsz pár sort' (nevet) Igen ijesztő volt.

K: De úgy érezted jól csinálod?

Y: Nem igazán nem tudtam jól csinálom vagy sem. De vicces volt csinálni. És mikor végül befejeztük megláttam, hogy bizony kaptam pár sort. És a közepén az a beszéd is az enyém. Azt gondoltam magamban 'hű ez csodálatos' Természetesen nem sokkal ezután azon kezdtem el gondolkodni, hogy tudok e kezelni egy ilyen nagy részt a dalból az élő előadásokon és a hasonló eseményeken.

K: Úgy nézem, hogy megvan az a szokásod, hogy továbbgondolod a dolgokat mikor épp csak örülnöd kéne valaminek.

Y: Igen ezt én is így látom.

K: A felvételek készítése mindig hasonlóképp zajlik? Soha nem tudjátok ki melyik részét kapja a számnak? Nem tűnik így minden egyes szám egy külön meghallgatásnak?

Y: Ez így van. Minden számból igen sokat énekelsz és soha nem tudhatod melyik részét kapod majd. Tehát míg be nem fejezzük a produkciót van egy kis szorongással együtt járó várakozás. Ez egy igazán egyedi érzés.

K: Kaptatok bármiféle tanácsot Tsunkuval, hogyan játszatok a férfi szerepetekben?

Y: Mikor tanuljuk a számhoz a táncokat Tsunku jön és táncol velünk, hogy megmutassa milyen hangulatot szeretne a számhoz. Nőként vannak problémák a férfiak színészi játékának a megértésével tehát erről kaptam tanácsot. Tsunku valami olyasmit mondott nekem, hogy 'Játsszál úgy, mint ha te lennél a legnépszerűbb ember a környéken' De ahogy ezt mondta nagyon nehéz volt megérteni (nevet) De jó irányba haladtam sok munkával. De ekkor így éreztem átváltozom valaki mássá. És már a mindennapokban is úgy beszéltem mint egy fiú.

K: És hogy állsz most?

Y: Visszaváltoztam normálissá.

K: Eddig a Morning Musume nem igazán próbált fiú karaktereket játszani.

Y: Ez igaz. De a véleményem szerint mikor a Morning Musume valami nagyon lányos dolgot csinál, úgy érzem nem illek annyira bele...

K: Ezen a gondolatmeneten továbbhaladva, milyen volt akkor a 'Sexy 8'-ban?

Y: Hahaha. Szerintem akkor megpróbáltam a legjobbat nyújtani. De most elgondolkodva már látom, hogy volt pár dolog, ami nem sikerült túl jól megcsinálnom. Csak valahogy nem érzem úgy, hogy a nagyon lányos dolgokban otthon lennék.

K: Tényleg? És ezzel a csinos ruhával...

Y: Hát tényleg csinos volt. De mikor először megláttam, egyszerűen nem tudtam magam elképzelni, hogy táncolok majd ebben.(nevet)

K: Hamisan érezted benne magad?

Y: Talán. Néha élvezem csinálni a lányos dolgokat, de a Mr Moonlightnál éreztem azt, hogy megtaláltam az igazi erősségemet.

K: Talán mondhatjuk, hogy azokat a dolgokat, amik nem illenek hozzád mikor csinálod kitágítják a nézőpontodat.

Y: Igen és ilyesmiket mindenkinek kell csinálnia.

K: Kicsit visszamenve az időben hogy érezted magad mikor csatlakoztál a Pucchi Monihoz új tagként?

Y: Az első szám a "seishun jidai 1.2.3!" volt és sokat sajnálkoztam.

K: Úgy érezted nem jól csinálod?

Y: Talán az első nagy lehetőség volt, amit Tsunku adott nekem. Ezeket a dolgokra mindig túl későn jövök rá. 2 lány csatlakozott a Tanpopohoz, de csak 1 a Pucchi Monihoz igaz? Ez volt az első nagy lehetőség, hogy megmutassam magam, a második a "Mr. Moonlight~" de a "seishun jidai~" idejében ezt még nem fogtam fel, nem adtam ki magamból mindent és emiatt sajnálkoztam sokat.

K: Ez a Morning Musumehez való csatlakozásod után nem sokkal volt, ugye?

Y: Ez így igaz. Akkor volt a meghallgatás mikor budoukan-on(Sayaka búcsúkoncertje) léptünk fel és akkor még épphogy csatlakoztam és csak próbáltam jól érezni magam. Még nem volt fogalmam arról mi az a 'nehéz munka' vagy 'sürgősség'. Soha nem gondolkoztam olyasmiken 'Hogy fogok igazán jól kinézni ebben a videóban' vagy hasonlók. Én csak szimplán meg szerettem volna csinálni.

K: Nem mosolyogtál annyira, mint ahogy egyébként tudsz...

Y: Nem. Úgy érzem sokkal jobban is meg tudtam volna csinálni. És azt hiszem Tsunku is többet várt tőlem.

K: Én úgy gondolom nagyon jól csináltad, ha azt is számításba vesszük, hogy épphogy csatlakoztál a Morning Musumehez.

Y: Nem, tudtam volna jobban is csinálni.

K: Ha összehasonlítjuk ezt a múltat a jelennel, úgy érzed az erőfeszítés, amit akkor kiadtál magadból egy kicsit kevesebb volt.

Y: Akkortájt helytelen benyomásaim alakultak ki azokról az emberekről, akik próbáltak nekem segíteni. Nem igazán tettem meg mindent, minek eredményeként a beszélgetésekkor és a hasonlóknál a másodvonalba kerültem, nem találtam a helyemet.

K: És a sürgősség érzése gyulladt fel benned, hogy elhalasztod a lehetőségét a középpontba kerülésnek?

Y: Igen és ez hosszú időn át folytatódott. Az emberek mondták nekem, hogy nem igazán lehet karaktert építeni önmagunkban, ezért megijedtem és ezért kerültem ki a perifériára.

K: Mikor mondták ezt az emberek?

Y: Nagyából az első újévi élő koncert táján. Beszéltem erről egy kicsit a menedzserünkkel. Ez az érzés megvolt előtte és utána is kicsit. Rájöttem, hogy ezen már késő gondolkodni, keményebben kell dolgoznom, de ekkor még nem igazán tudtam pontosan hogyan tudnék több figyelmet kapni.

K: Csodálkoztál azon mit lehetne mást csinálni, mint hogy a legjobbat nyújtod?

Y: Igen. Először elhatároztam nem érdekes mit csinálok, de mindig adjam ki magamból a legtöbbet. Szerintem ennek az eredménye lett, hogy egyre többet tudtam beszélni. Mikor az 'I wish' csináltuk, megkaptam az első szóló részem egy számban, de ekkor még nem gondolkoztam azon merre van a kamera, hasonlók. Egyszerűen nem volt meg. Próbáltam megoldani ezt a problémát azzal, hogy néztem az idősebb tagokat, hogy játszanak a kamerának és hallgattam a tanácsaikat. Szép lassan aztán sikerült túljutnom ezen a problémán.

K: A 4. Generáció többi tagjával összehasolítva te társaságkedvelőbbnek tűntél.

Y: Biztos. Meglehetősen gondtalan voltam.(nevet) A többiek kicsit őrültek voltak. Gondolatban próbáltam őket elkapni. De míg ők rohantak a startvonaltól míg én jobban éreztem magam ha gyalogolok a pihenőhely felé.

K: Sétáltál?

Y: Igen. Talán ugrándoztam(nevet)

K: És mikor rájöttél, hogy sétálsz elkezdtél futni a jó irányba?

Y: Mikor ezt felfogtam, ez valami riasztó volt a számomra. Ettől fogva 'őrült rohanásba' fogtam és beleadtam mindent ami lehetséges volt.

K: Ez úgy hangzik mintha 'befakultál' volna egy képbe lassacskán. Az a típus vagy aki felfedi a személyiségét lépésről aztán ellentétes irányba indulj azonnal?

Y: Mindenképp van ebben igazság. De nem szeretem magam befakultnak látni, ezt utálom. Inkább legyek semleges meg kell találnod azt az utat amin elindulsz vissza, hogy megmutasd a karraktered. Nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt a beszürkülés és az önreklámozás között.

K: Gondoltad valaha magadról, azt hogy most már elég volt?

Y: Talán mikor igazán magamalatt voltam és azt gondoltam, hogy ez nem fog működni. De mindig visszatértem, rájöttem nem tudok kilépni folytatnom kell. Tehát igazán komolyan soha nem gondoltam azt hogy feladom.

K: Azt érezted bármi történik neked folytatnod kell...

Y: Igen. De vannak alkalmak mikor elgondolkodom azon én tényleg alkalmas vagyok egy ilyen szakma űzésére.
De az irányítás mindig jön azt mondva a legjobbat kell nyújtanom ebben a munkában mielőtt igazán elgondolkodnék ezeken a dolgokon.

K: Az irányítás? Valahonnan belülről?

Y: Igen, igen (nevet) És természetesen teljesítem azt...

K: Mindegy hogyan gondolod ezt kell...

Y: Igen. És ha elgondolkodom azon mit csinálnék ha kilépnék a Morning Musumeből rájövök nincs semmi. Ha visszatérnék az eredeti életembe nincs semmi amit szeretnék csinálni ezután. Nem tudom mit csinálnék magamban. Tehát rá kellett jönnöm, amit most csinálok az az amit szeretnék csinálni, és ha elgondolkodom időnként rájövök mennyire élvezem ezt.

K: Akkor is ha valamit nem tudsz mindig jól megcsinálni jól érzed magad?

Y: Igen. És mint a röplabdánál kiléptem a félúton. Sajnálom hogy nem vittem véghez az álmom ami volt. Tehát nem szeretném ezt a hibát elkövetni az énekesi karrieremmel. Mikor magam alatt vagyok megpróbálok visszagodolni a röplabdás időszakomra.

K: A röplabda és az éneklés teljesen különbözik, de mégis össze tudod kötni őket íj módon?

Y: Igen. Gyakran tapasztalok a Morning Musume-n belül is olyan dolgokat, amit össze lehet kötni a röplabdával. A show businessben is tanulok új dolgokat mint ott. Rengeteg változást ajánlottak fel nekem, amit ha nem csatlakozom a Morning Musumehez nem tudok megtenni, de eközben próbálok tanulni új dolgokat magamtól is próbálom magam fejleszteni több dologban is.

K: Sokat tudsz tanulni mindennap?

Y: Egy kicsit. A legrosszabb időszakomra gondolva emlékszem, hogy amit most csinálok az az amit folytatnom kell. Félúton nem szabad kilépni. Mikor az iskolában kemény napom volt csak nem mentem el a röplabda eddzésre de... (nevet)... ez nem olyan dolog amit a Morning Musumeben megcsinálhatok. Ha lázam van akkor is el kell menni dolgozni. Így sokat fejlődött az önkontrolom.

K: Az összes dolog amiket most csinálsz melyik az ami leginkább illik hozzád?

Y: Hmm... Nincs semmi ami kiugróan ilyen dolog lenne. A tagok között gyakran folynak ilyen beszélgetések. Egyszer arról beszéltünk ' Mi az amit a legjobban szeretnél csinálni az éneklésen kívül?' Mindenki mást mondott ' Szeretnék színész lenni' és ilyesmik. Yaguchi például komédiás szeretne lenni.(nevet) Egy kicsit gondolkoztam azon mit szeretnék csinálni. De igazán tisztán még nem döntöttem el mit szeretnék csinálni az éneklésen kívül, ha valami akkor talán kipróbálnám milyen lehet egy TV dráma. Talán még nemigazán találtam ki mit szeretnék igazán csinálni. Tehát erre a kérdésre a választ még többet kell keresnem (nevet) És amíg keresem a lehetőséget ahol megjelenhetek addig szeretném tovább folytatni a karrierem a Morning Musumeben mindent beleadva.

K: És a Morning Musumevel szerzett tapasztalatok elégedettségre adnak okot időről időre és a kemény munka eredménye megmutatkozik.

Y: Igen szeretek 'létrehozni' valamit. Szeretem látni a befejezett produkció eredményét, legyen az egy új dal vagy egy TV dráma, vagy bármi más, mindig szeretem ha valamivel elkészülök.

K: Az első musical idején minden egyszerre összejött, valahogy egyre több erőre tettél szert.

Y: Igen igaz. Nagyon élveztem a musicalt. Természetesen akkor mikor a musical futott őrületesen sok munkánk volt de gyakran mondták az emberek akik látták a musicelt, hogy nagyon megragadta őket.

K: Szereted a Musiceleket?

Y: Igen én az az embertípus vagyok, aki szereti gyakran váltogatni a dolgokat amit csinál. Ha ugyanazt csinálom hosszú időn át megunom. De a musicelek, bár a forgatókönyv azonos, de minden előadás más. Mindig nagyon magabiztosnak kell lenni, mert mikor időről időre elfelejted a sorod a dolgok kezdenek kellemetlenné válni.(nevet) Ezeket mindig magadtól kell megoldani. Élvezed az egészet miközben sok nehézséggel is együtt jár. Azt hiszem ez a musicel volt ami sok dologban elindított a helyes irányba, hogy egyre jobbá váljak.

K: Úgyérzed felnőtél azóta mióta csatlakoztál a Morning Musumehez?

Y:Hát... ha összehasonlítom magam a hasonló korúakkal, több lehetőségem van felnőttekkel beszélgetni. Úgy érzem a gondolkodásom is sokat változott. De természetesen a tudományokban a korombeliek talán sokkal jobbak.(nevet)

K: Megszoktad a felnőttekkel való beszélgetést?

Y: Először a stáb az emberek csakúgy, mint a többi felnőtt olyanok mint a hasonló korúaknak a tanárok az iskolában. De természetesen ebben a munkában, ha szükséged van segítségre el kell menni valakihez, természetesen a felnőttek azok akik már hosszú ideje itt dolgoznak és sokkal nagyobb tapasztalatuk van. El kellett jutnom arra a szintre, ahol már normálisan tudok velük beszélni és gondolkodás nélkül segítséget tudok kérni.

K: Tsunku mindig segít a problémátokon.

Y: Szokott. Gyakran küldök neki e-mailokat olyasmi szöveggel, hogy ez nem működik, és várom a tanácsot. És ő küld leveleket nekem olyan dolgokat kérdezve minthogy 'jól voltál az utóbbi időkben?' Nagyon sok dologról szoktunk beszélni.

K: A zenéről, vagy magánjellegű dolgokról is?

Y: Nos leginkább a munkával kapcsolatos dolgokkal. És ahogy Tsunku ír az nagyon meggyőző tud lenni. Majdhogynem úgy gondolok rá mint édesapámra. Tsunku hosszú időn át volt énekes a SharanQ nevű bandájával. Így tényleg megérti milyen problémái lehetnek egy énekesnek. Nagyon precíz válaszokat tud arra adni, hogyan oldjuk meg a különféle szituációkat. Mi tényleg sokat számíthatunk a segítségére.

K: Valaha felidegesített téged?

Y: Nem soha nem dühített fel. Először ugyan nagyon féltem. Nehéznek találtam azt hogy a problémákkal hozzá forduljak. Amikor ezt elmondtam neki kicsit ideges lett. Kérdezte 'Miért vagyok olyan félénk?' (nevet)

K: Elmondtad neki miért vagy az?

Y: Nem,nem,nem. Azt mondta ne féljek bátran beszélhetek vele bármiről. Tehát nem igazán kellett tartanom tőle többet.

K: Mikor csatlakoztál a régi tagok ijesztőek voltak számodra?

Y: Igen! Nagyon rémisztőek voltak. (nevet) Mikor egy szobában voltunk együtt, úgy gondoltam 'nem mondok semmit' és csak leülök valamerre és csendbe maradok. De természetesen, ha állandóan együtt vagy valakikkel muszáj beszélned. Minél többet beszélgettünk együtt annál kevésbé voltak rám ijesztő hatással a tagok. Eleinte nagyon ideges voltam.

K: Nem érezted úgy eleinte, hogy kicsit tartózkodnak tőled az új és a régi tagok is.

Y: Mondhatjuk. A két fiatalabb Tsuji és Kago igen gyorsan beilleszkedtek a társaságba. De én kicsit idősebb voltam és talán kevésbé nyílt az elején, ezért eltartott egy darabig míg sikerült mindenkivel jól kijönnöm. Nagyon hamar sikerült viszont barátságot kötnöm Gotoval, aki nagyából egyidős volt velem.

K: Igen az 5. Generációt nézve tényleg eléggé félénk voltál.

Y: Talán eleinte tényleg. Igen talán meglehetősen félénk voltam nemde? (nevet)

K: És természetesen figyelmeztetted az új tagokat a dologra néha néha.

Y: Igen. Ha tudok valamit amit a többiek nem, megpróbálom nekik megtanítani. És ilyenkor azt gondolom 'Hű igazi élő tag lettem végre'.

K: Befejezésként, milyen ember Yoshizawa Hitomi a Morning Musumeből?